Szendehely egy kicsi, sváb, 1500 lelkes, de meglehetősen modern település a Dunakanyar, a Naszály és a Börzsöny metszéspontjában, páratlan természeti környezetben. A falu a nemzetközi jelentőségű 2. sz. főút mentén fekszik, melynek fejlesztéseképpen a település nyugati határába, a lakóházaktól mindössze 2-400 m-es távolságba hamarosan négysávos gyorsforgalmi utat építenek. Egy autópályát, aminek a nyomvonala el fog törölni minden olyan természeti értéket erről a környékről, ami miatt én és a családom ezer más hely közül éppen itt lettünk gyüttmentek.
Ezt a személyes tragédiát különböző módokon mintegy 10 éve próbálom feldolgozni. Szendehely c. sorozatom hónapokon át készül(t) – tulajdonképpen terápiás céllal, illetve azzal a szándékkal, hogy megőrizze a falu és a környező táj képét a jelenlegi viszonylag bolygatlan, még csodálatos állapotában.
A sorozat fókuszában a természeti idill áll, amit görcsösen próbálok konzerválni, hiszen napjai meg vannak számlálva. Nem láttam azonban előre, milyen nyomasztóan csendes lesz ez a széria, mennyire mentesíteni fogom a képeimet szinte minden emberi interakciótól. Csak lassan értettem meg, hogy ezzel az emberek nélküli képi világgal minden egyes fotóban a csalódottságom tör felszínre, hiszen úgy tűnik, a természet elkerülhetetlen lerombolása most még csak nekem fáj. Mind mások vagyunk, más-más értékrenddel. Tudom azonban, hogy néhány év múlva, amikor a “közjó” érdekében hegyeket átfúró gépek, a tavat eltüntető és mindent megrengető cölöpök, és az építkezésről messze szálló por a nosztalgiába űzik őket, a szendehelyieknek számára különösen értékessé válik majd a “milyen volt”. Szeretném, ha akkor, a felismerés pillanatában a képeim segítenének majd nekik visszaélesíteni homályba csúszott emlékkép-lenyomataikat.